Nah van rész!! De lécci komizzatok!! ezer köcce
-Ti meg mit csináltok-Jövök ki a szobából miközben a hajamt fésülöm
-Hát úgy gondoltuk, főzünk nektek egy kis kaját, mert hát olyan arik vagytok.
-Köszönjük!.-Melinda- De ti aribbak vagytok
Mikor kész lett a reggeli leültünk enni.
-Na milyen kérdi Tom megrémülve
-Finom.-Én
-Melinda?.-Bill
-Aha ez Isteni.-Melinda
Ekkor megszólalt a csengő.
-Ajj már megint ki az?.-Én
-Nyugi. Majd megnézem.-Melinda
-Oké.-Én unottan.
-Hello.-Csaj
-Szia.-Melinda kicsit sem aranyosan.
-Kit keresel?-Melinda
-Tomot.-Csaj
-Oké szólok neki.-Melinda
Melinda beszaladt a konyhába és szólt Tomnak. Mikor a csaj meglátta Tomot a nyakába ugrott és elkezdett vele csókolózni.
-Héjj mi van itt?.-Én cseppet sem nyugodtan
-Nem tudom, hogy te ki vagy de jobb lenne, ha elhúznál. Mert Tom és Én járunk.
-Ugye Tom?.-Csaj
-Igen igazad van. jobb ha most megyek.-Én már majdnem sírva
De amikor ki akartam lépni az ajtón Tom megfogott és a szemembe nézett.
-Ne menj el.-Tom és egy könycsepp jelent meg a szemében.- Megtudom magyarázni.
-Nem kell Tom.-Én-Te ugyan olyan maradsz mit, régen egy nagy nőcsábász.
Erre elszaladtam. Nem tudtam hova csak el innen messze. Még hallottam Tom kiabálást de nem érdekelt. Csak futottam. De megláttam egy alakot, aki nem más volt mint Melinda
-Szia.-Melinda szomorúan
-Hello-Én mereven.
-Most mi lesz?.-Melinda a lényegre térve.
-Kivel?.- Én téve a hülyét
-Jajj veled meg Tommal!.-Melinda
-Huhh nem tudom. Az biztos hogy egy időre szünetelünk. Majd hazamegyek és átcuccolok a nappaliba. Nem alszok azzal a szeméttel.-Én és itt egy könycsepp gurult le az arcomon.
-Jajj ne sírj!!.-Melinda vigsztalva
-Oké.-Én Menjünk "haza".
-De ugye beszélsz vele?.-Melinda
-Igen.-Én
Az út további részén nem szóltunk egy szót sem. Csak mentünk. Mikor haza értünk Tom nagyin ideges volt. De amikor meglátott engem odarohant. Át akart ölelni, de én nem engedtem, ellöktem magamtól.
-Figyelj Tom beszélnünk kell.
-Oké.-To idegesen
-Gyere ülj le.-Én Tomnak
-Nah akkor bele is kezdek. Nem beszélek össze-vissza henm megmondom a lényeget.
Szüneteljünk.
Mikor ezt kimondtam éreztem hogy Tomnak hatalmasat dobban a szive.
-De miért?.-Tom
-Miért?.-Én kicsit idegesebben
-Jó tudom miért,de ... kérlek.. adj még egy esélyt.-Tom könyörgően
Ahogy rám nézett kirázott a hideg is. A pillantása megbabonázott. Nem tudtam neki ellenállni
-Na jó Tom.-Én- Utolsó esély. UTOLSÓ.Remélem értetted mit mondok.
-Igen értettem. Szeretlek.-Tom és megcsókolt.
Lassan elnyomott minket az álom. Egymás karjaiban aludtunk el.
Melinda bejön a szobába és elordítja magát.
Hogy mit ordított az a kövi részben kiderül!! Kommizzatok pls!! Köcönöm! Pusy
